Sundar Pichai szülei legyenek a példaképünk!

Nemrég bejárta a világsajtót, hogy a Google elnök-vezérigazgatójává az indiai Sundar Pinchait nevezték ki. Számos más amerikai világcéget is indiai születésű ember vezet: Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatója, Indra Nooyi a PepsiCo elnök-vezérigazgatója, Shantanu Narayen pedig az Adobe Systems vezérigazgatója – hogy csak néhány példát említsünk a sok közül.

Mi a titka a sikerüknek? Sundar Pichai családja szerény körülmények között élt Indiában. Szülei a négy gyerekükkel együtt egy kétszobás lakásban éltek. Nem volt autójuk, tévéjük. Pedig lehetett volna. A szülők azonban szinten mindenről lemondtak, mindenen takarékoskodtak, egy dolgot kivéve: a gyermekeik oktatását. Így sikerült annyi pénzt félretenniük, hogy Sundar a világ egyik legrangosabb felsőoktatási intézményében, a kaliforniai Stanford Egyetemen folytathatta tanulmányait. Azonban számunkra még tanulságosabb, hogy az esetük nem egyedülálló. Amint Sundar Pichai egy interjúban megfogalmazta: „Apám és anyám azt tették, amit sok szülő tett abban az időben. Rengeteg idejüket és a jövedelmük nagy részét arra fordították, hogy jól képzett gyermekeik legyenek.”

Egy Angliában élő indiai üzletember, Aninda Baruah a következőket írta blogjában Sundar Pichai kinevezése kapcsán: „Amikor Sundar, Satya és mások az én nemzedékemből gyermekek voltunk, az indiai középosztály nehezen küzdött a megélhetéséért. Étteremben enni luxusnak számított, telefonnal és autóval kevesen büszkélkedhettek. Nem azért, mert nem tudták volna megengedni maguknak. Azonban mást választottak: ez az egész nemzedék a vérét, lelkét és pénzét egyetlen dologba fektette: a gyermekeik oktatásába – a saját egyéni vágyaik megvalósításának a kárára. … Egy ilyen áldozatot azonban egy család önállóan nem mert volna meghozni. Ezt együttesen vitték véghez. Mindenki részt vett benne, és egymást ösztönözték arra, hogy így tegyenek. Az egész országot áthatotta ez a szenvedély.”

Vajon mikor fognak a magyar szülők (tisztelet a kivételnek!) eljutni erre a szintre? És mikor fogják elzavarni mindazokat a politikusokat – párthovatartozástól függetlenül –, akik nem az oktatást helyezik első helyre a politikájukban (nem utolsósorban a költségvetések megszavazásakor)?

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

A bejegyzés a Levegő Munkacsoport blogján jelent meg.

5 hozzászólás a(z) “Sundar Pichai szülei legyenek a példaképünk!” bejegyzéshez

  1. tomwar

    Van meg hova fejlodnunk! Parlamentet Felcsutra!

    Jaj! Meghalt Makovecz…igy ki tervezne?

    Akkor inkabb hagyjuk, legyen eleg a kisvasut!

    Válasz
  2. Dániel Tóth-Nagy

    Akkor, amikor a Levegő Munkacsoportok, Védegyletek, Kerékpárosklubok és VEKE-k (a sor tetszőlegesen folytatható) belátják, hogy nem a fidesz az, amelyik ezt a politikát – első az oktatásra költött pénz – követi, és megtalálják azt a pártot nyilvános támogatással, amelyik kimondja, hogy igen.

    Válasz
  3. Pene

    Méltatlanul kevés lájk :-/

    Válasz
  4. Vidéki

    Erdélyi Katalin szerint “a múltat nem tudjuk megváltoztatni”

    A világ proletárjai (jó sokan voltak) viszont vele szemben így vélekedtek:

    “A múltat végképp eltörölni,
    Rabszolga-had, indulj velünk!
    A Föld fog sarkából kidőlni,
    Semmik vagyunk, s minden leszünk! ”

    Az is megtörtént a szovjet megszállókkal kollaboráló történészek történelemkönyveiben, hogy legtöbbet a “Múlt” változott!

    Válasz
  5. transformer

    Az idézetről:
    1. ennek a cikknek a kapcsán erősen “off topic”
    2. A múlt eltörlése ebben az kontextusban nem a megváltoztatását, hanem a vele való szakítást jelenti – szövegértés az érettségin…
    Az eredeti (francia) szövegben egyébként nincs is szó a múlt eltörléséről, hanem a nyomor és a sötétség legyőzéséről:
    “Pour vaincre la misère et l’ombre

    Foule esclave, debout ! debout !

    C’est nous le droit, c’est nous le nombre :

    Nous qui n’étions rien, soyons tout”:

    Egy későbbi verzióban jön elő a múlt (ebből készülhetett Bresztovszky Ernő fordítása):
    Du passé faisons table rase…
    ami szintén azt jelenti, hogy szakítani akarnak a múlttal (tabula rasa), nem megváltoztatni…

    Ami pedig a történészeket illeti, a jelenlegi rezsimmel kollaboráló történészek lassan már túl is tesznek a régebbieken a múlt átírásában…

    Válasz

Hozzászólás írása