Legyen a metró mindenkié!

Vendégposzt

Erőss Gábor józsefvárosi önkormányzati képviselő (Párbeszéd) adatigénylése kapcsán derült ki, hogy a felújítás során az M3 metróvonal VIII. kerületi állomásai közül mindössze a Nagyvárad térire építenek felvonót. A hír hallatán a szakemberekből és elkötelezett laikusokból álló Közlekedési Munkacsoport alaposan megvitatta a metró akadálymentesítésének ügyét. Két kiemelt szempontot ütköztettünk: a mozgásukban korlátozott emberek jogainak (a mobilitáshoz való joguk) érvényesülését és a közlekedésfejlesztési szakmai érveket.

Előzetesen le kell szögeznünk, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak nincsen lehetősége mérlegelni: a 2003. évi CXXV. törvény szerint biztosítania kell a közösségi közlekedési szolgáltatások akadálymentességét. Ez rá nézve ugyanúgy kötelező, mint például a tűzvédelmi előírások betartása. Legfeljebb azon lehet elgondolkodni, hogy a metróvonalon a metró teljes akadálymentesítése a legésszerűbb és leginkább költséghatékonyabb módja a törvényi előírások teljesítésének, vagy van más megoldás is.

metroblog_201707.jpg

Úgy is föltehető a kérdés, hogy – ha eltekintünk a szimbolikus üzenettől – a metrók utólagos akadálymentesítése bármi áron támogatandó-e. Budapesten a metróval lefedett terület nagy része elérhető – nagy részben már ma is akadálymentes – felszíni közlekedéssel is. Milliárdokról van szó, ezért kérdés, hogy az szolgálja-e legjobban a mozgássérültek érdekeit, ha ezt a pénzt pont a metrók akadálymentesítésére költjük? Az utólagos felvonóépítés az állomások többségénél komoly műszaki kihívás, és ennek megfelelően komoly költséggel jár.

Másrészről viszont gyakran hallani, hogy ugyan mi értelme liftet építeni „annak a pár mozgássérültnek”. Bár orvosi értelemben az embereknek valóban csak pár százaléka tartozik ebbe a csoportba, ne feledjük, hogy élete során hosszabb-rövidebb időre szinte mindenki kerül olyan helyzetbe, amikor a (mozgó)lépcső használata nem megoldás számára. Begipszelt lábbal, fáradt nyugdíjasként, babakocsit vagy gurulós bőröndöt toló utasként mindenki hosszas kerülőkre kényszerül, ha nincsenek felvonók, vagy képtelen tömegközlekedéssel eljutni az úticéljához. Az ilyen szinten érintettek aránya már kiteszi az utasok 5-15 százalékát, ennyi ember igényeivel pedig igenis számolni kell az ország legforgalmasabb vasútvonalának felújítása során. Az M4 metróvonalon jól látható, hogy a teljes akadálymentesítés sok olyan utast vonz, aki korábban meg sem jelent a tömegközlekedésben, nem is utazott, vagy ha mégis, kényszerűen személyautóval.

Jobban belegondolva, nem tekinthető luxusnak költeni arra, hogy egy szolgáltatás mindenki számára egyformán használható legyen. Inkább lenne luxus a Tarlós István főpolgármester által időről időre felvetett, mozgólépcsőn járó – soha ki nem próbált, csak ötlet szintjén létező – kerekesszék-emelő platform. Ez csak a kerekeszszékeseknek megoldás, a mozgólépcsőt nehezen, vagy nem is használni képesek számára alkalmatlan. Ráadásul drága lenne nemcsak a kialakítása, de a használata is, hiszen külön személyzettel, külön szolgáltatásként kellene majd üzemeltetni.

Van tehát egy indokolt, törvény által is előírt feladat, aminek a túlnyomó részét a beruházó, az M3 metró tulajdonosa kihagyni látszik az évtizedek óta aktuális felújítási programból. Vajon hogyan történhetett ez? Mindjárt a történet elején ott van egy alapvető tévedés. A felújítás tervezésének megkezdésekor minden résztvevő abból indult ki, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ragaszkodik a metró hidegháborús időket idéző atomóvóhelyeinek megtartásához, a hozzájuk tartozó méter vastag vasbeton falakkal és soktonnás tolókapukkal együtt. Így hát a tervezők lerajzolták az új, liftes kijáratokat, hasonló elemeket terveztek oda is, ami 20 milliárd forintra növelte azok megépítésének költségét. Nem csoda, hogy a pénzszűkében lévő Fővárosi Önkormányzat döntéshozói ennek láttán az állomások feléről törölni rendelték a tervből a felvonót. Anélkül persze, hogy végiggondolták volna, melyik állomás az, ahol nagyon kell az a lift, és melyik az, ahol nem fog olyan nagyon hiányozni. Így lehet, hogy a jelentéktelen Forgách utcai megálló akadálymentes lesz – mivel bíztak abban, hogy a most folyó vizes VB-re elkészül –, míg az amúgy akadálymentes M4-re való átszállást a Kálvin téren nem lesz az.

Mikor idáig eljutott a projekt, jött egy újabb csavar. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság lemondott az atomóvóhelyről. Közölték, hogy nem ragaszkodnak a polgári védelmi létesítmények atombiztossá tételéről. Ha nekiláttak volna, és újratervezik a felvonós lejáratokat, kiderült volna, hogy azok költsége felére, harmadára csökkenthető. Csakhogy ekkorra a projekt pont megszerezte az építési engedélyeket, így aztán senkinek nem akaródzott módosítani a terveken és újraindítani az engedélyezési procedúrát. Mindez 2015-ben történt, és azóta egy kapavágás sem volt, vagyis lett volna bőven idő az akadálymentesítés újratervezésére és engedélyeztetésére.

Amikor elkezdődött az M3 felújítási projekttervezés, a BKK az érintett aluljárók felújítását is tervbe vette. Elkészült 12 aluljáró és a fölöttük lévő csomópontok lámpás gyalogátkelőkkel való ellátásának kiviteli terve, de sajnos a 8-10 milliárdos költségre nincs fedezet. Pedig a metróval egy időben épült, éppolyan elavult, leromlott, agyonhasznált aluljárókat ilyenkor érdemes ésszerűen felújítani, amikor a vonal úgyis le van zárva. Számos műszaki összefüggés is van (szellőzés, vízközművek, térfigyelő kamerák, az új beléptető kapuk elhelyezése, utastájékoztatás), amit csak egyben szabadna kezelni, különben kontár munka lesz, ami elkészül. Van olyan megálló, ahol az akadálymentesítés nem is oldható meg az aluljáró és a felszín közötti lift nélkül, márpedig ha azok épülnek meg, nem beszélhetünk akadálymentesített metróról.

Csak a nehézségek emlegetése, az akadálymentesítés elfelejtése ellen szól pedig, hogy az nem csak kényszerű feladat, de lehetőség is. Lehetőséget ad a metróállomások vonzáskörzetének bővítésére új lejáratokkal, amik lerövidítik az utasok gyaloglási távolságát. Például egy teljes értékű déli feljárat a Corvin negyednél – mozgólépcsőkkel, nagy befogadóképességű függőleges vagy ferde liftekkel – megkönnyítené a gyorsan fejlődő Középső-Ferencváros és a Corvin sétány környékén élők mindennapjait. A külvárosi kéregállomásoknál pedig mindenütt alapvető kéne, hogy legyen a két kijárat létesítése, különösen a Népligetnél, ahol a déli kijárat szükséges ahhoz, hogy könnyen el lehessen érni a metróból a tervbe vett Népliget vasútállomást (intermodális csomópont).

A metrónak mint a budapesti tömegközlekedés fő gerincvonalának színvonalas felújítása önmagában is ösztönzi az általa érintett városrészek átalakulását. A Dózsa György út és az Árpád híd térsége már most sokkal nagyobb forgalmat vonz, mint 10 éve. És ezen a szakaszon – csak közvetlenül a Váci út mentén – folyamatban van három óriási irodaház építése, melyek nem lesznek az utolsók a következő évtizedekben. Vagyis az ország legforgalmasabb vasútvonala a jövőben várhatóan még több közlekedőt fog vonzhat, ha úgy újítják fel, hogy mindenki tudjon utazni rajta.

Ha az élhető, egészséges város jövője lebeg a szemünk előtt, akkor kiemelt szempont, hogy még az se autózzon benne, aki megtehetné. Ennek egyik feltétele pedig a kényelmes és vonzó közösségi közlekedés, ami a XXI. században már csak akkor lehet versenyképes az autózással, ha háztól házig akadálymentes szolgáltatást kínál. Ha van lift a metróban, és van szintbeli ki-beszállás a felszíni járműveknél. Budapest akadálymentesítése csak úgy válik valósággá, ha következetesen, lépésről lépésre haladva, minden soron következő beruházásnál megköveteljük az idevágó jogszabályok betartását. Most a hármas metró van soron. Ha az előnyöket, a városlakók érdekeit, az élhető város jellemzőit nézzük – márpedig mi mást kellene szem előtt tartaniok egy város vezetőinek –, akkor meggyőző alternatív megoldások híján nem látszik más megoldás, mint az M3 metró és az aluljárók akadálymentessé tétele.

Dományi Bálint
V. Naszályi Márta

A kép forrása:
http://www.nlcafe.hu/csalad/20150804/babakocsi-mozgolepcso-bkk/
(Érdemes elolvasni a cikket!)
Fotó: Kummer János
  • István Diczig
  • István Diczig
  • http://www.htmp.hu Három Tarka Macska Párt

    Az lenne a legjobb ha az akadálymentesítés egyben bevételi forrás is lenne, mert Tarlós (kocka) István kitérő válasza az, hogy erre nincs pénz (sic!). Mivel a legtöbb ilyen lépcső óriási forgalmat generál nap mint nap, s a belvárosi plakáthelyekért évek óta háború dúl (lsd: Simicska oszlop hirdetés). Össze kell kötni a kellemest a hasznossal és kész :) https://uploads.disquscdn.com/images/e75646e4f273401442281a18ac0394c55d65f37bc4c435f4ea977d3e3164a608.jpg

  • Vidéki

    A Mindenki 2016-ban bemutatott magyar rövidfilm Deák Kristóf rendezésében, mely elnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó Oscar-díjat.

    A “Mindenki” ellentmondásos helyzetet eredményez.

    “A metrók utólagos akadálymentesítése bármi áron támogatandó-e. Budapesten a metróval lefedett terület nagy része elérhető – nagy részben már ma is akadálymentes – felszíni közlekedéssel is.”
    “Az utólagos felvonóépítés az állomások többségénél komoly műszaki kihívás, és ennek megfelelően komoly költséggel jár.”

    Dományi Bálint és V. Naszályi Márta fellegekben járó felfogásában:

    “Ha az előnyöket, a városlakók érdekeit, az élhető város jellemzőit nézzük
    – MÁRPEDIG MI MÁST KELLENE SZEM ELŐTT TARTANIOK EGY VÁROS VEZETŐINEK –,

    akkor meggyőző alternatív megoldások híján nem látszik más megoldás, mint az M3 metró és az aluljárók akadálymentessé tétele.”

    Van más is, AMIT SZEM ELŐTT KELL TARTANIOK EGY VÁROS VEZETŐINEK,

    ami Dományi Bálint és V. Naszályi Márta fellegekben járó agyacskájából kiesik!

    Egy állítólagos török versikében a fiatal asszonyka így kérleli szerelmetes férjét:

    Kedvesem, egy szép bül-bül madarat hozz nekem, Estefelé szépen szól a bül-bül.

    Mire a férj:

    Vennék édes, de nem tudom mibül-bül.

    A szerelmetes férj reálisan gondolkodott Dományi Bálinthoz és V. Naszályi Mártához képest.

    A BKV gazdája a budapesti önkormányzat is hasonló helyzetben lehet, mint az ifjú török férj.

    Erőforrásai nem végtelenül nagyok, és az államkincstártól sem képes kizsarolni végtelen mennyiségű pénzt, és a felújítás ideje is elhúzódhatna a végtelen sok igény miatt a végtelenség homályába.

    De lehet, hogy ez a hátsó gondolat élteti Dományi Bálint és V. Naszályi Márta ötletelését. A soha el nem készülő és végtelen sokba kerülő M3 felújítás lejárathatná a Főváros vezetését.

    De ha nem kapják meg a végtelen sok pénzt és a végtelen hosszú felújítási időt, akkor meg arra lehet hivatkozni, hogy a Főváros vezetése mennyire gonosz a mozgásukban korlátozott emberek jogainak (a mobilitáshoz való joguk) érvényesülését illetően.

    HOFIGÉZA viccében a róka viselkedik úgy, mint Dományi Bálint és V. Naszályi Márta.

    “Nyuszika megy az erdőben, a farkas és a róka

    elhatározzák, hogy megverik.

    De miért verjék meg?

    Azt mondja a róka: ha van rajta sapka, akkor azért, ha

    nincs, akkor meg azért.”