Akadálymentesítettnek mondott akadálypálya az Árpád hídnál

Az aktuális tervek szerint a már jelenleg is felvonóval rendelkező két megálló (Árpád híd, Kőbánya-Kispest) mellett a rekonstrukciót követően további tíz megállót fognak lifttel felszerelni.” Ez olvasható abban a válaszban, amelyet Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára adott augusztus 15-én Vágó Sebestyén országgyűlési képviselő kérdésére az M3 metróvonal akadálymentesítéséről.

Finom fogalmazás. Nem állítja a válasz, hogy az említett két állomás akadálymentes, csak azt, hogy „felvonóval rendelkezik” (Kérdés persze, hogy egy állomás hogyan rendelkezik bármivel is, de hagyjuk a magyartalanságokat.) Finomság ide, finomság oda, azért a szöveg azt sugallja, hogy az Árpád hídnál minden rendben van. Nos, kísérjük el útján azt a külföldit, aki repülővel jön Pilisborosjenőn lakó barátját meglátogatni egy jó nehéz bőrönddel. A 200E busszal eljut a KÖKI-hez, ott liften fölmegy egy emeletet, átmegy a folyosón a metróhoz, lemegy egy másik lifttel egy emeletet, és beszáll. A metró elviszi az Árpád hídhoz.

Alaposan körülnéz, nagy nehezen megtalálja a válaszban említett liftek egyikét, aminél még magyarul sincs kiírva, hova visz.

Beszáll, fölmegy vele egy emeletet. Egy villamosmegállóban találja magát, ahonnan csak élete kockáztatásával tudna valahogy átkecmeregni arra a sarokra, ahol a térképe szerint a buszállomás lehet.

3_6.png

4_4.png

Visszamegy a lifttel az aluljáróba, és körülnéz. Nem messze a lifttől talál egy feliratot egy lefelé vezető lépcsőnél, hogy „Bus terminus”.

Valahogy lecipeli a nehéz bőröndöt a 32 lépcsőfokon, és szembetalálja magát egy hasonló lépcsővel, amin fel kell menni. Tegyük föl, hogy a lépcső melletti mozgólépcső éppen jár, és nem kell fölfelé is cipekednie.

Felérve a lépcső tetején meglátja az újabb feliratot, és elindul balra.

Megtalálja a következő lépcsőt, a tetején egy újabb, immár Bus station felirattal, és mellette a rámpát, amin feljut az utcaszintre. Újabb meglepetés várja, egy lámpaoszlop az amúgy is keskeny ösvény közepén.

8_1.png
Valahogy elkecmereg mellette, és elindul a nyíl irányába. Megy, megy, még mindig megy, majd eljut az Árboc utca sarkára, ahol újabb tábla várja.

9_1.png
Ahogy jobbra fordul, fellélegzik. Ott vannak a buszmegállók!
(Praktikusabb iránymutatás esetén gyorsabban, a metró alatti átkelés, valamint a rámpán való fölkapaszkodás nélkül is eljuthatott volna a Váci út és az Árboc utca sarkára. Ha fölmegy a Váci út páratlan oldalára vezető lépcsőn, és a Déryné köznél átkel a Váci úton.)

10_1.png
Megérkezve a barátjához képzeletbeli vendégünk elmeséli a kalandját a „lifttel rendelkező” Árpád hídi metróaluljáró-rendszerrel, mire a barátja felvilágosítja, hogy nem kellett volna az államtitkárra hallgatnia, mert egy, 2011-ben a BKK honlapján megjelent írás szerint „A lépcsőzési kényszer a 3-as metró kéregállomásának jelenlegi, ebből a szempontból kedvezőtlen kialakításából fakad. Az Árpád híd metróállomás és aluljárórendszer akadálymentesítése a projekt [az egyes villamos felújítása] keretein túlmutat, arra a 3-as metróvonal későbbi felújításakor lesz lehetőség.” Majd, hogy ecsetelje a magyarországi állapotokat, elmondja vendégének, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint még akkor sem. A látogatás végeztével pedig inkább elkíséri őt a repülőtérre. A Vörösvári útnál leszállnak a sárga buszról, és átszállnak egy szintén sárga villamosra. Mondjuk a 19-esre. Elmennek a Móricz Zsigmond körtérig, lifttel lemennek a négyes metróba, majd a metróval a Kálvin téri állomásig, ahol, miután liften följutottak az aluljáróba, a bőröndöket ha nem is akadálymentesen, de legalább mozgólépcsőn le tudják vinni a hármas metróba. Talán így, a lépcsőn való cipekedés és a kilométeres gyaloglás megspórolásával sikerül elhalványítani a vendégben a kínos kalandot a „liftekkel rendelkező” Árpád hídi intermodális csomópontban.

vamá

  • Juhasz Pal

    Mire lehet használni? Valamelyik nap kíváncsiságból rákerestem egy saját gondolatra, mert jött egy ötlet…és lám már egy bizonyos Renault típusú autónál alapfelszerelésnek fejlesztették be a GPS-el koordinált kocsi előtt haladó drónt. [mintegy felmérni az előtte lévő terepet]
    Tehát közlekedés koordinálásban, mindenképpen lehet jövője.
    De ismerve a Half Life futurisztikus game-t, abban is biztos vagyok nem kevés idő kell már ahhoz, hogy dróne járőrök cirkáljanak főleg az éjszakai városi utcákon.
    És valahogy az is félő, ám bizonyos lehet, rossz emberek, rossz hatalom, rossz eszközökre is használni fogja a hightech drónokat.

  • http://dronvilag.hu Drón Világ

    És hogy mire lehet még használni? A http://dronvilag.hu/ pontosan erről szól:)

  • bm

    1) mi köze ennek az átlászó bloghoz?! Hogy szagirodalom ez?!

    2) A helyzet az, hogy Dawkins önéletrajza semmiféle szempontból nem szagirodalom, semmi köze a tudományhoz. Egy tudós celeb újabb pénzcsináló eszköze.

  • Rézfánfütyülő Fűzangyal

    És a felvezető is egy alapvető tévedés! Dawkins remek tudós, az ismeretterjesztésben a legjobb, de a memetika fogalom és elmélet Susan Blackmore: A mémgépezet, című könyvéből származik, és Dawkins is vállaltan onnan idézi!

  • KL

    Ez a Dawkins egy kis szobatudós, és dühöngései se tudták abból az állapotból kiemelni. Szánalmas kis áltudós.

  • Me

    A hívők annyira meg vannak sértődve az “Isteni téveszme” miatt, hogy kiátkozták a tudósok közül is. Nevetséges.

  • Pozsega

    Azért az megvan, hogy Dawkinsnak gyakorlatilag nincs értékelhető tudományos teljesítménye? (Szemben Hawkinggal…)
    Az ismeretterjesztési tevékenységét pedig a vallásos őrjöngéshez hasonlatos ateista térítése keretezi be. :)

  • Heindl Péter

    Az arányos választási rendszerrel együtt kell követelni azoknak a kétharmados jogszabályoknak a megváltoztatását is, amelyek célja a Fidesz-uralom bebetonozása, és/vagy egy Orbán-kormány utáni új kormány kiszolgáltatása az Orbán-klikk zsarolásának. Annak a zsarolásnak, amellyel egy esetleg győzelmet arató, de 2/3-os parlamenti támogatást nem szerző kormány rendszerváltó szándékát kívánják majd meghiúsítani.
    Elenyésző az esélye annak azonban, hogy az Orbán-kormány ennek a követeléscsomagnak a teljesítésére szánná rá magát a választás előtt, bárhogy is követeljük. A követelést persze nem szabad egy percig sem abbahagyni, hogy világos legyen, mit akarunk. De mivel annak teljesítése valószínűtlen, marad a kettős (azaz kétlépcsős) választás, amellyel a követelés választói akaratnyilvánítással érvényesíthető. S a kettős választás “első fordulójára’ már most kell keresni a jelölteket. Azokat a köztiszteletben álló polgártársainkat, akik vállalják, hogy ha nyernek a jelenlegi, aránytalan rendszerben lebonyolított választáson, akkor a parlamentben arányos választási rendszert szavaznak meg és a Fidesz-hatalmat bebetonozó kétharmados törvényeket is megváltoztatják. Aztán haladéktalanul kiírják az új, arányos rendszerű választást, amelyen már mindenki szabadon szavazhat a kedvenc pártjára, jelöltjére. És csak e második választáson a parlamentbe került képviselők választják majd meg négy évre az új kormányt, mivel a jelenlegi, aránytalan rendszerű választás egyfajta “népszavazásként” arra ugyan alkalmas, hogy a többség kinyilvánítsa az akaratát a rendszerváltás szükségességéről, a nép többségi akaratát tükröző összetételű parlament és kormány megválasztására viszont teljesen alkalmatlan.
    A kettős választás programjával induló jelöltek nyerési esélye igen nagy, hiszen az Orbán-rendszert elutasító választók száma mindig nagyobb volt, mint az azt támogatóké. Mégis, arra az esetre, ha netán mégse nyernének, a jelölteknek meg kell ígérniük: nem ülnek be a NER-parlamentbe négy évre díszellenzéki képviselőnek, mert nem akarnak ott magas fizetésért cserébe további legitimációt biztosítani az antidemokratikus rendszernek. Ez az ígéret a hitelességük garanciája.
    A mostani parlamenti ellenzéki (?) pártokra viszont nem szabad egy percig sem várni tovább! 6 év telt el azóta, hogy Karácsony Gergely a kettős választás ötletét “technikai koalíció” néven először javasolta a parlamenti ellenzéknek. Volt idejük a pártoknak, hogy átgondolják. Azonban a most induló választási kampányban sem adták jelét annak, hogy ennek a koncepciónak a megvalósítását kívánják. Ezek a pártok csak akkor fognak csatlakozni a mozgalomhoz, ha felismerik: már nem tudják elszabotálni azt a koncepciót, ami az egyetlen lehetséges módja az Orbán-rendszer (remélhetőleg) békés megdöntésének.
    Nincs tehát mire tovább várni. A labda a demokratikus rendszerváltást komolyan gondolók térfelén pattog.

    • Várday Zoltán

      Kis naív. Csak ennyit tanultál meg a politikus álnevű állatfajtáról?

      • Heindl Péter

        Gondolom, akkor Te inkább a tátott szájjal való sültgalambvárást látod célravezetőnek a rendszer demokratizálása érdekében, ugye?

  • kolozsi

    Baromság. Csak azok mondanak ilyeneket, akik az utolsó hét évben a kormánypropagandán éltek. Aki mást is nézett, olvasott, az pontosan emlékezik arra, hogy az ellenzéki pártok mennyit próbálták megakadályozni ennek a mocskos törvénynek a megszavazását. És hol voltak akkor a “civilek”? Az ide pártok ne jöjjenekben voltak? És hol voltak, amikor az ellenzék az elmebeteg alaptörvény ellen küzdött? És egyáltalán hol voltak a “civilek” a lex CEU-ig? Ami csak következménye az eddigi “civilkedésnek”.

    • Heindl Péter

      Hol voltak a civilek? A médiatörvények elleni tüntetéseken, az új alkotmány bevezetése elleni tüntetéseken, a NER-ellenes Milla tüntetéseken, az internetadó-elleni tüntetéseken, a korrupció-elleni tüntetéseken, ott ahol nyilvánosan kellett kiállni a nálunk megbélyegzett, üldözött és “lemigráncsozott” menekültek mellett, a kockás inges tüntetéseken, a népszavazási kampányokban, stb. stb. stb.
      De mikor hoztak bármiféle áldozatot a parlamenti “ellenzék” pártjai az elmúlt 6 évben az arányos választási rendszer kikényszerítéséért? Melyik pártjelölt ajánlotta fel, hogy ha nem nyer 2014-ben és így nem lesz esélye a NER lebontására, akkor nem ül be a parlamentbe fizetett képviselőként legitimálni az antidemokratikus rendszert? Úgy tűnik, ezt most sem szeretné egyikük sem felajánlani. Viszont az MSZP-től a DK-n át az LMP-ig máris nekiálltak egymással versengeni, hogy melyiküknek jut majd a másik rovására több díszellenzéki mandátum a NER-parlamentben.
      A tüntető civilek gyakran a személyes egzisztenciájukat kockáztatják a demonstrációkon való részvételükkel. Mit kockáztattak eddig a “hivatásos” ellenzéki képviselők?

      • kolozsi

        Remélem viccel. Alkalmanként összegyűlt 25-30 ember. Persze, kockáztattak. Mint mindenki. Egy elmebeteg rezsimben mindenki veszélyben van.

        • Heindl Péter

          Válaszoltam, visszakérdeztem, de választ nem kaptam a kérdésemre. Az Ön álláspontja ezek szerint továbbra is az, hogy a pártok küzdöttek a demokráciáért, a civilek viszont nem voltak sehol. Hát, eltér a véleményünk. :)

    • Bognár Attila

      “Az ide pártok ne jöjjenek” oka roppan 1*ű!
      1. a civilek TÖMEGET hoznak össze,
      2. a(z agresszív kis) pártok pedig KISAJÁTÍTANÁK ezt a tömeget a maguk nagyságának demonstrálására – hogy lám, mennyi embert voltak képesek ŐK megmozdítani! :O
      Mint ahogy az egér “rengeti” a hidat, amikor az elefánt mellett sétál át rajta 😉

  • Péter István

    A választási rendszer kritizálása egy értelmetlen üres beszéd. A jelenlegi vegyes választási rendszer ugyan is nagyon jól szolgálja a demokrácia működését. Bár, valójában az igazán jó megoldás a tiszta egyéni választókerületi rendszer lenne, amikor is, mindenkinek ki kellene állni a polgárok elé és megmérettetni. Viszont, a lista megléte biztosítja, hogy a kisebb pártok is megvethessék a lábukat a politikai életben. Mindazonáltal, a jelenlegi rendszerben maradék nélkül érvényesül a demokrácia alapelve a többségi döntés, vagy is, minden esetben a legtöbb szavazat a nyerő. Egyébként, az ellenzéknek nem a választási rendszer a legfőbb problémája, hanem az örökös hazudozás és rágalmazás, ami eseteként még hazaárulással is párosul, s mindezt a választópolgárok nagy többsége visszautasítja és megveti.

    • nevetőharmadik

      Hát igen, tényleg elege van a Fideszből a többségnek.

      • Péter István

        Az ez évi közvélemény kutatások adatai alapján a Pártszövetségnek az aktív szavazók körében most is ötven százalék körüli támogatottsága van. Persze, az egyéni választókerületekben relatív többséggel is lehet nyerni. Az ellenzéki pártoknak csak a Jobbikkal együtt lehetne valami keresnivalója, de egy ilyen összefogás esetén a Pártszövetségnek háromnegyede lenne.

        • nevetőharmadik

          Bizonyára elkerülte a figyelmedet a finom irónia. Kár fáradnod.

        • Heindl Péter

          Arányos választási rendszerben a közvéleménykutatási adatok alapján ma se lenne többsége a Fidesznek. Ami azt jelenti, hogy vagy ellene alakulna koalíciós kormány, vagy vele, de Orbán teljhatalma azonnal megszűnne. A helyzet azonban ennél is lesújtóbb a demokrácia szempontjából: Kb. egymillió szavazó van a közvéleménykutatások szerint, aki nem pártválasztó, de kormányellenes. A pártálasztás elutasításának oka egyszerű: a nép nem hülye, tudja, hogy nem érdemes szavazni Orbán ellen az egyébként számára szimpatikus erőre, mert esély nincs a kormánybuktatásra és a számára szimpatikus erő hatalmi tényezővé tételére. Magyarul esély sincs a választói akarat érvényesítésére. Ismétlem: ez a választási törvény alkalmatlan vezetőválasztásra, s egyértelmű, hogy direkt azért vezette be 2011-ben ezt a rendszert Orbán, hogy a hatalmát a nép akaratával szembeszegülve betonozhassa be. A választók többsége hiába nyomja meg szavazatával azt a zöld gombot, ami a hatalom leváltását kéne hogy jelentse, a rendszer akkor is a piros gombot nyomók győzelmét hozza ki: nincs hatalomváltás, marad Orbán, ráadásul kétharmados parlamenti többséggel.
          A demokrácia sine qua non-ja, hogy a választási rendszer biztosítsa annak a kormányzatnak a leválthatóságát, amelynek az uralma alatt a többség már nem akar élni. Ez a rendszer ezt nem biztosítja.

          • Péter István

            Valamely ellenzéki pártnak, vagy koalíciónak csak 2,4 millió fő választót kellene maga mellé állítani és máris kétharmaduk van. Kell ennél jobb lehetőség.

          • Heindl Péter

            Jó nagy marhaság lenne az ellenzéki pártok részéről, ha újra versengeni kezdenének egymással, hogy ki éri el ezt a 2,4 milliót a másik rovására! Értelmetlen célkitűzés lenne. Az értelmes közös célkitűzés: ki kelll harcolni az arányos választási rendszert, amelyen már úgy is meg lehet dönteni a mindenkori kormányzó hatalmat, ha a többség azt akarja, hogy közben mindenki mindenkivel szabadon versenyezhet a választáson. Választói oldalról nézve pedig: Mindenki szabadon szavazhat a saját kedvenc jelöltjére, pártjára és egyben biztos lehet abban, hogy így teszi a legtöbbet az elutasított hatalom megdöntéséért is.

    • Heindl Péter

      Sokan leírták már, hogy a 2011-ben bevezetett választási rendszer magyar viszonyok között alkalmatlan a népakarat érvényesítésére, és hogy éppen ezért vezette be a kormány, mert így tudja bebetonozni a hatalmát. Miért? Azért, mert a magyar választói akarat nem kétírányú. Nem egyszerűen jobb- és baloldali szavazók vannak. Ami leírok, még az is egy viszonylag leegyszerűsített séma: Vannak a kormánypárti szavazók. Aztán vannak, akik számára a 2010 előtt kormányzók a vonzóak, itt esetleg működhetne kényszerkoalíció: az MSZP, a DK és az MLP olyan politikusokhoz köthető, akik 2010 előtt három ciklusban is együtt kormányoztak, így jó eséllye a híveik rávehetők a közös jelöltek és lista megszavazására. Csakhogy ezzel még nincs vége: 2010-ben a lakosság egy jelentős része az addig kialakult, rendkívül korruptnak, zártnak és “elitistának” tartott politikai alakulatoktól (mind a korábban kormányzó jobboldaltól, mind a korábban kormányzó baloldaltól) elfordult. Voltak, akik a szélsőjobban találtak maguknak pártot, ők a Jobbik támogatói lettek. Mások olyan, a rasszizmust elutasító pártra szerettek volna szavazni, amelyik nem kötődik a 2010 előtti uralomhoz. Számukra 2010-ben a zöld LMP jelentett alternatívát, de a kormány elleni tüntetéseken megjelent egy inkább liberális-baloldalinak mondható új mozgalom is. A Fidesztől elforduló jobboldaliak még csak egy új politikai tömb kialakításáig sem jutottak el, mire a kormány lépett, és értelmetlenné tett egy ilyen alakulat létrehozását. Orbánék ugyanis fölismerték, hogy mivel a választói akarat többszínű, ezért olyan választási rendszert kell bevezetni, amiben csak egy (max. kettő) ellenzéki pártnak lehetne esélye a versenyben többséget szerezni a kormányzó erőkkel szemben, s így a nép többsége képtelen lesz politikai akaratának megfelelő összetételű parlament megválasztására. A kormány meg maradhat hatalmon több cikluson át úgy is, hogy a választásra jogosultak elutasítják. Csakhogy ennek a rendszernek semmi köze a demokráciához. Ez könnyen belátható: már 2012-ben a közvéleménykutatások szerint többen voltak, akik kormányváltást akartak, mint akik a kormány maradását kívánták. 2014-ben mégis a választók kisebbségének támogatását bíró Fidesz-Kdnp alakulat alakíthatott kormányt, mi több, 2/3-os többséget is szerzett a parlamentben. Úgy, hogy sokan el se mentek szavazni, mert mind a kormányon lévők, mind a legnagyobb ellenzéki párt (a szocik) azt hirdették: aki nem a nagypártokra szavaz, annak ebben a választási rendszerben elvész a szavazata. És ebben igazuk is volt. 2010 előtt sem volt teljesen arányos a választási rendszer, bár a mostaninál lényegesen arányosabb volt. S ott volt még egy korrekciós lehetőség is a választók rendelkezésére állt: Ha az első választási fordulón a kedvenc jelöltjük megméretett de nem tudott bekerülni a legerősebben támogatottak közé, ott volt még a második forduló, ahol egy másodlagos preferencia alapján támogathatott más, esélyes jelöltet is. Erre most nincs lehetőség. És azért nincs lehetőség, mert a Fidesz SZÁNDÉKOSAN egy olyan rendszert alkotott, ami a választói akaratot leképező parlament és kormány megválasztására nem alkalmas, arra viszont igen, hogy egy vezérelvű kormánypárt még akkor is meg tudjon nyerni vele egy választást, hogy ha a választók többsége a pokolra kívánja.

      • Péter István

        A 2014. április 6.-i országgyűlési képviselő választáson a FIDESZ-KDNP országos listája 2 264 730 szavazattal, 45,04 %-os relatív többséggel és a második helyezetthez képest, 974 ezer szavazattöbbséggel végzett az első helyen. Ezen túlmenően, a Pártszövetség jelöltjei a 106 egyéni választókerületből 96-t megnyertek, ami 90,5 %-os eredményt jelent. Mindez értelemszerűen, a Pártszövetség kétharmados elvitathatatlan felhatalmazását jelenti az ország vezetésére és a hatalomgyakorlásra. Különben, az országos listán és az egyéni választókerületekben elért százalékos eredmények számtani
        átlaga 67,77 % és az eredmények arra is utalnak, hogy a törvényben meghatározott rendszerben az egyéni választókerületek eredményeinek meghatározó
        jelentőségük van. Tehát, a kétharmados felhatalmazás 2010-ben és 2014-ben is az egyéni választókerületekben realizálódott.

        • nonemart

          Be falazz már tovább ! A második forduló eltörlése kizárja, hogy az igazai többség valaha is labdába rúgjon, feltéve, hogy 100 százalékosan megállapodnak már az első forduló előtt – ami azért nagy ritkaság, és nem is feltételezi senki !

          • Heindl Péter

            Még ha meg is tudnának állapdni az első forduló előtt 100 %-ban a pártok a 4 éves közös kormányzás céljából, a választók nem követnék őket. Lásd az Együtt alkuját a szocikkal 2013-ban! Az Együttnek a legfőbb karaktervonásait (éppen a szociktól, a “2010 előttiektől” való különbözőségének hangsúlyozását) kellett föladnia a közös kampány során és a választók – teljesen érthetően – el is fordultak tőlük.
            Ugyanakkor egyéni jelöltek esetén is el lehet érni, hogy a kisebb pártok jelöljeire szavazók akarata is érvényesüljön. Az egyik a kétfordulós megoldás, amit a Fidesz a 2011-es választási törvénnyel megszüntetett azért, hogy a hatalmát a népakarat ellenében is bebetonozhassa. A másik megoldás ennél is jobb. El lehet érni, hogy egyetlen szavazat se vesszen el, és minden leadott szavazat ugyanannyit érjen: A választók, amennyiben egyéni jelöltre is szavazhatnak, a szavazólapon másodlagos preferenciát adnak meg, akár pártlistára, de akár egy másik egyéni jelöltre is lehet (Sőt, ha a második jelölt sem nyer, és a választó semmiképp sem akar pártlistát támogatni, megadhat egy harmadik egyéni-jelöltpreferenciát is). Ha nem nyer a támogatott egyéni jelölt, a szavazata a másodikként megjelölt pártlistát (vagy egyéni indulót) támogatja. Számítógéppel a leadott szavazatok ismeretében gyerekjáték kiszámolni, hogy minden leadott szavazat ugyanannyit érjen. Ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, még a parlamenti képviselők száma is változhat bizonyos keretek között a választás után összeülő országgyűlésben a korábbi ciklushoz képest. Ha jól tudom, Németországban jelenleg ilyen rendszer működik.
            A lényeg az: az arányos választási rendszer megteremthető egyéni jelöltek mellett is, csak szándék kérdése.
            Az is biztos, hogy tartósan nem maradhat fenn egy olyan választási rendszer, amellyel az adott ország viszonyai között a többség, hiába akarja, akkor sem tudja leváltani a kormányzatot. A baj az, hogy ha a kormányzat ennek ellenáll, akkor ez csak forradalmi úton tud megvalósulni. Amikor akár vér is folyhat, ezt pedig jó lenne elkerülni.
            2014-ben a többség váltani akart, csak azt a törvény nem tette lehetővé. Még egyszer ez nem fordulhat elő. Vagy ha mégis, abból nagyon súlyos, legrosszabb esetben akár polgárháborús konfliktus is lehet, amit már csak a gyermekeink jövője, biztonsága miatt jó lenne megelőzni. Próbáljunk meg erre törekedni!

          • nonemart

            Heindl Péternek, tisztelettel: én az igazi együttműködést azért nem írnám le olyan könnyen. Még mindig könnyebb lenne (egyedül az MSZP az akadálya) egy Orbán leváltására felálló szövetséget létrehozni, mint a fennálló szavazási renden a Fidesz ellenére változtatni ! A kérdés nem is kerül napirendre – ma olvastam Lövétei hozzáböfizését, hát nem lettem tőle sokkal boldogabb ! Hogy a nép mit és kit követ ? Szerintem ma Orbán ellenében bárkit, egy darabig. Persze, nagyon gyorsan kellene Alkotmányt csinálni, új szavazási törvényeket hozni és kiírni a szavazást. Le kellene állítani a rossz tendenciájú törvényeket, az oktatásban, az eü-ben, és le kellene állítani a stadionok építését. Fel kellene függeszteni a 200 körüli államtitkárokat és biztosokat. Azonnal. Azonnal fel kell számolni a külügyi maffiát, az Eximbankba és néhány más helyre, az ügyészségre és a rendőrséghez kormánybiztosokat kell küldeni ! Az MNB-t az első 24 órában kellene ideiglenes vezetés alá helyezni. A szabotázst, az iratok égetését, más csalafintaságokat azonnali háziőrizettel, vagy hasonló korlátozással honorálhatnánk, Nem kellene hosszútávú reformokkal foglalkozni, koncepciókat gyártani, vádakat emelni vagy gyorsan ítélkezni ! . Most nem ! Elveszett 7 év, nem jön vissza. Nem egy éven múlik a világ dicsősége ! Nem folytatom, mert tényleg rögtönzés, amit írtam. De semmiképpen sem vetném el egy igazi együttműködés lehetőségét. AZ MSZP a fő akadálya ennek ! Bármilyen hihetetlen is !

          • Heindl Péter

            Ahogyan 2014-ben sem akart a nép csomagban 4 éves kormányzati felhatalmazást adni a “régieknek” (MSZP-DK-MPL) és az 2010 előtti uralmat is elutasító “újaknak” (Együtt-Szoli-PM és az összefogósdiba már eleve be sem lépő LMP), úgy most sem tenné. És ez nem a pártok szándékán múlik, hanem a választókén. Pont ez a választási rendszer csapdája. A választási rendszer megváltoztatására viszont össze lehet fogni, azt a nép, mint egy afféle népszavazást, támogatná, mégha a “népszavazás” a parlamenti választásokon történne is végül. És ha a parlamenti pártok nem kezdeményezik ezt az összefogást (mint ahogy az elmúlt 6 évben, mióta a problémát Karácsony Gergely fölvetette, nem is kezdeményezték), akkor ezt civil oldalról is meg lehet csinálni, a pártok pedig majd döntenek, hogy beállnak-e mellé, vagy sem. Ha a kezdeményezésnek már elég erős támogatottsága lesz a nép körében, akkor szerintem be fognak mögé állni.

          • nonemart

            Bátortalanul, még ebben a körben folytatom, mivel ezeket e kérdéseket sokkal mélyebben kellene megtárgyalni, mi most nagyon is csak karcoljuk a felületet ! Azt kell megkérdeznem, hogy milyen “nép”-ről beszélsz, ami szinte követi vagy nem követi, sőt – véleményed szerint – megelőzi a pártokat ? A nép olyan, mint a víz, folyik a pártok ásta mederben ! Hogy még mechanikusabb legyen a hasonlat, kinek mi lejt jobban, azaz ki tűnik szimpatikusabbnak. A pártok komolyabb érvei mind eközben alig jutnak el pár százezer ember tudatáig ! De Bajnai mögött egyszerre mégis felállt több millió ember, akit aztán a pártok gyorsan lehűtöttek – mert ez történt ! Tulajdonképpen elárulták azokat a tömegeket, akiket maguk után akartak vonni. Az egyik párt kisajátít, a többi elfordul tőle. Ezek a mi pártjaink nem állnak be a tömeg mögé, csakis előtte billegetik magukat (más kérdés, mondom, hogy a pártoknak ez a dolga, csak nem ennyire öncélúan) ! Sajnálom magunkat, végtére is a mi értelmiségünik nem rosszabb a világátlagnál, csak lustább és kevésbé merész ! Rosszul iskolázott ! Nem lehet a mindennapokban elviselni egy despotát, és politikai síkon meg legyőzni a despotizmust ! Nem lehet a munkahelyen elszenvedni egy ostoba főnököt, egy csalót vagy hazugot, és eközben politikailag éretten kimenni az utcára és elkergetni egy zsarnokot !
            Minden jót !

          • Heindl Péter

            Egy kommentben nem könnyű röviden kifejteni miért, de itt az alapprobléma az, hogy a hazai pártok a rendszerváltás után egytől-egyig elutasították a nyugati, demokratikus tömegpártok működési elvét és az MSZMP működéséből ismert “leninista” elvet választották. Lenin az 1902-es, “Mi a teendő?” című brosúrájában írta le, hogy bár ő maga is azt gondolja, hogy csak a belső vitáit a nyilvánosság előtt folytató német szocialista párt működése nevezhető demokratikusnak, azonban szerinte egy olyan párt, amely önkényuralmi államban fejti ki tevékenységét, s ráadásul kifejezetten a rendszer megdöntését tűzi ki célul, nem működhet demokratikusan. Ezért Lenin elutasította a demokratikus tömegpártok mára nyugaton már általánossá vált típusát: azt, hogy a párt fórumai nyilvánosak, hogy a vezetők egy-egy párton belül a nyilvános politizálás során mindenki által megismerhető politikai tevékenységük alapján, a tagság és a párt szimpatizánsainak támogatását megszerezve választódnak ki rátermettségük szerint. Ehelyett egy centralizált pártmodellt ajánlott és aztán meg is valósította az elképelését az orosz szociáldemokrata párt bolsevik frakciójában. Ebben a modellben a döntések a központban születnek, s a döntési folyamatban nincs szerepe a demokratikus nyilvánosságnak. A párttagok feladata az, hogy ügynökként (Lenin szó szerint “ágenst” ír a brosúrájában) végrehajtsák a pártközpontból érkező utasításokat. A korabeli nyugati szocdemek ezt a pártmodellt nevezték el némi gúnnyal “leninizmusnak”, maga a szó is innen ered.
            Egy leninista elv alapján működő párt viszont valóban képtelen arra, hogy néppárt, azaz a “nép pártja” legyen, hisz abban csak a pártelitnek jut szerep, oda bekerülni pedig csak a korábbi pártelithez való hűséges engedelmesség útján lehet. Ez egyfajta kontraszelekciót eredményez minden pártban, ezt könnyű belátni. Egy ilyen párt legfeljebb a saját pártapparátusának, a párt szponzorainak és a hűséges klientúrának az érdekérvényesítésére alkalmas, másra nem. Az, hogy a rendszerváltás után az összes hazai parlamenti párt miért vált igen rövid idő alatt újra a leninista modell követőjévé, külön történet.
            A lényeg az, hogy létezik a nyugati típusú, demokratikus, tömegpárti modell is. Ha valaki a rendszer demokratizálása céljából pártszervezésbe kívánna fogni, én ennek a modellnek a követését ajánlanám.
            Nem általában a pártok létével van a baj, mint azt manapság sokan mondják, hiszen a közéletben érdeket érvényesíteni hatékonyan csak szervezett keretek között lehet.
            Nekem meggyőződésem, hogy demokratikus politikai rendszert működtetni csak demokratikus szervezeti keretek között működő pártokkal lehetséges. Ha ilyen pártok nincsenek, a rendszer ölég hamar elveszti demokratikus jellegét, mint ahogy ez nálunk meg is történt.

  • olivecrona

    Gábor, ez nem fog menni, ne hülyítsük már tovább magunkat. A legutóbbi választáson is belefutott az ellenzék a késbe és jövőre is belefut. A jelenlegi választási rendszer pont ezért van így van kitalálva. Ne áltassuk magunkat mert ugyanaz lesz a vége mint 3 évvel ezelőtt. Igaza van Földes Péternek és Schilling Árpinak “jól van öcsi, akkor basszál egyedül!” Ehhez viszont tökös ellenzék kell, nem pedig biodiszlet típusú.

  • István

    Majd akkor lesz arányos a választási rendszer, ha nem ugyanannyit fog érni minden választó joggal rendelkező szavazata!

  • Németh Zoltán

    Gondolom a helikopterrel járó Fideszes nagyúrakat nem érdekli mi történik a jobbágyokkal.

    • László Kerekes

      Hülyükém. Ha otthon felújítasz, átépítesz, akkor az semmi nehézséggel nem jár?

      • Németh Zoltán

        Hülyükém! itt még a felújítás után sem lesz megoldás a mozgássérülteknek.

      • János Kanyó

        ja csak az otthoni felújításnál a törvény nem kötelez az akadálymentesítésre, míg középületeknél, közhasznú építményeknél (aluljárók-metró stb ) meg igen immáron több mint 15 éve !!

      • József Borján

        Ki vagy te Lászlókám (nem az enyém) hogy lehülyézd azt a hozzászólót, akinek képe és neve van, neked meg csak egy váll kontúrja, meg egy kör a képmásod. Persze a trolloknak semmi sem drága és rátok még a törvények sem vonatkoznak. Összehasonlítod a szezont a fazonnal. És még te nevezel mást hülyének? El is húzhatnál innen!

  • Mészáros Jenő

    Magyarországon tipikusan azok a liftek a leginkább üzemképtelenek, amelyek mindössze egyetlen emeletnyi távolságot tennének meg.

    A szűk, esetenként 1 méter széles járda kellős közepére telepített közvilágítási oszlop, szintén a számos Nobel-díjast adó magyar nép nagy találmánya.

  • Fejér Roxanne

    Valóban elég gáz, hogy nincsenek normálisan kitáblázva a dolgok, de ha a példánkban szereplő ember már felment lifttel az 1-es villamos megállójába, akkor egy lámpás zebrán átjuthat a Róbert Károly körúton, majd sétál kicsit a Déryné közben (60 m kb.), aztán két lámpás zebrán átkel a Váci úton és máris ott van a buszmegállónál. Ennél azért bolyongtam már többet Párizsban a Gare du Nord-on, ahol még a gps sem segít, mert egy Hősök terényi aluljáróról / vonat- / hév- / metrómegállóról van szó.

    • zsuzsanna turi

      Azért, ha tapasztalatlanul azt hallom, hogy lifttel rendelkező, joggal várom, hogy a lift konkrétan a metróhoz visz és nem kell 60 km-t gyalogolni, főleg, hogy ezt a két megállót a liftek meglétére hivatkozva nem akarják a metroprojektben átalakítani.

      • Fejér Roxanne

        Nem úgy van, hogy végül egyiket sem alakítják át, mert nem fér bele a büdzsébe?
        Amúgy abban a kereszteződésben mindenképp zűrös az áthaladás, mivel ott már közvetlenül a felszín alatt megy a metró, ezért a Váci út két oldala között valahogy át kell jutni a metrón. Mennyivel egyszerűbb a helyzet a Nyugatinál, ahol van egy bazi nagy egy szintes aluljáró, mindenfelé kijárattal (csak oda meg nem jutsz el pl. kerekesszékkel sem a metróból sem a legtöbb kijáratnál a felszínről).

  • borzix1

    Intermodális, ja. Infernális lesz az inkább.

  • Horváth Magdi

    Nem kell ahhoz külföldről jövő sokbőröndös vendég, de hogy tudnának közlekedni a kerekesszékesek??? Még ahol van is egy látszólagos rámpa, ha én ott elindulnék lefelé a kerekesszékemmel, az biztos, hogy gyors iramban orra buknék! Fölfelé nem is tudnék hajtani!