A közszolgáltatások a rezsicsökkentés áldozatai

A rezsicsökkentés korlátozta, sőt csökkentette a közszolgáltatók bevételét, miközben újabb anyagi terheket raktak rájuk. A szolgáltatók anyagi helyzete katasztrofális mértékben romlott, és ebben a helyzetben keveset költenek az infrastruktúra karbantartására, felújítására. Márpedig ingyen ebéd nincs, ahogy a közmondás is tartja. Ha elhanyagolják a felújításokat, később pótolni kell őket, de addig is romló szolgáltatási színvonallal, magasabb üzemeltetési költségekkel kell számolni. A közszolgáltatási infrastruktúra elhanyagolásával most megtakarítunk valamennyi pénzt, de előbb vagy utóbb ezt a pénzt kamatostul kell majd megfizessük. Ezek voltak a főbb megállapításai a 2017. szeptember 17-én Budapesten tartott City Hungary Fórumnak

A fórum elsősorban két közszolgáltatással foglalkozott, a hulladékgazdálkodással és a vízellátással. Bár az előadók többnyire kormányzati tisztviselők vagy a kormánypárt képviselői voltak, a közszolgáltatások súlyos problémái uralták a rendezvényt.

A hulladékos szektorban példa nélkül álló központosítást és koncentrációt hajtottak végre. Kiiktatták – legalábbis az első vonalból – a nyereségérdekelt magántőkét és a külföldi tulajdonosokat. Jelentősen lecsökkent a működő hulladékgyűjtő cégek száma. Létrehoztak és erős jogosítványokkal szereltek fel egy állami tulajdonú szervezetet, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t (NHKV). Ennek oka az „egységesen magas színvonalú hulladékgazdálkodás” bevezetése, a profitelem megszüntetése, valamint a hulladékgazdálkodáson keresztül elfolyó pénzáramok (?) berekesztése volt. Az NHKV szedi be a szemétdíjat, és ebből oszt vissza pénzt a jellemzően önkormányzati tulajdonú szolgáltatóknak. A fórumon megjelent szakemberek mind a költségtérítés elégtelenségére panaszkodtak.

A kialakított rendszer sajátossága, hogy a szemétgyűjtés – több más közszolgáltatással együtt – az önkormányzatok törvényi kötelezettsége, de az önkormányzatoknak a díjbeszedésre és a saját koncepció szerinti fejlesztésekre vonatkozó jogát elvették. Egy lehetőséget hagytak meg: ha baj van a szemétgyűjtéssel, akkor betehetnek pénzt. A kérdés az, hogy miből. Vannak EU-s pályázatok, ezekből azonban bizonyos fejlesztéseket lehet csak megvalósítani, de nem lehet fenntartási költségeket fedezni.

Az egész hulladékkezelési témát meghatározza a rezsicsökkentés mint mindent felülíró politikai követelmény.

A rezsicsökkentéssel párhuzamosan bevezették a közműadót, az útadót és a lerakási díjat. A csökkenő bevételek és növekvő kiadások miatt a szolgáltatók kénytelenek a felújítások elodázásával a jövőt felélni. A helyzet elsősorban a kis létszámú, szétszórt szerkezetű, korlátozott lakossági fizetőképességű településeken kritikus.

A hulladékos szektor nagy kihívása az EU körkörös gazdaságra vonatkozó előírásainak teljesítése. Van ahol kicsit, van, ahol katasztrofálisan el vagyunk maradva, és van, ahol még adataink sincsenek. Magyarország bírálja a hulladékok újrahasznosítására vonatkozó EU-s célokat, hivatkozva arra, hogy ezt olyan nyugati államok erőltetik, melyek a célszámok meghatározásakor már teljesítésben voltak, vagyis semmit sem kell tenniük, míg az új tagállamokban nulláról indulva kell kiépíteni az újrahasznosító-ártalmatlanító infrastruktúrát.

A körkörös gazdaság egyik pillére a szelektív gyűjtés kellene legyen. Magyarországon a hulladékszigetes gyűjtés gyakorlatilag megbukott, mert a lakosság a szemétdíj-fizetés elkerülésére a szigeteket elárasztotta szeméttel. A házhoz menő szelektív gyűjtésnél is gond a fegyelmezetlenség, a begyűjtött haszonanyagok fele nem oda való szemét. A szelektív gyűjtéssel és válogatással előállított másodlagos anyagokat pedig nehéz értékesíteni az anyagok gyenge minősége és a felvevő piac fejletlensége miatt.

Szabó Zsolt államtitkár az újrahasznosításra már alkalmatlan, csak égetéssel kezelhető hulladék-mennyiségét évi 1,9 millió tonnára tette. Ebben benne van az előkezelő művekből kikerülő növelt fűtőértékű anyag, az ún. RDF (Refuse Derived Fuel = hulladékból származó tüzelőanyag), valamint a sok zöld komponenst tartalmazó „B” frakció. Egyetértés volt arról, hogy a szilárd települési hulladék egy bizonyos határon túli válogatása rendkívül drága lenne. A szemét újrahasznosítására megoldást a mostaninál jóval fegyelmezettebb szelektív gyűjtés és a másodnyersanyag-piac fejlesztése hozhatna, de ettől Magyarország sajnos még messze van.

Az államtitkár említette a HUHA II.-t (a második budapesti hulladékégetőt), mint létező projekt-kezdeményezést és felvetette a sok kicsi távfűtési célú égető gondolatát, „a távhő szektor átállítását RDF-re”. Az új budapesti égető fő funkciója a fővárosi szennyvíztisztító-telepeken keletkező iszap ártalmatlanítása lenne. Megvalósításával a főváros az EU által a csepeli szennyvíztisztító finanszírozásánál megfogalmazott követelménynek felelne meg. Teljességgel érthetetlen, hogy ezen a területen a szennyvíztisztító 2010-es üzembe helyezése óta miért nem történt semmi.

Kis távfűtő hulladékégetők Európa számos országában működnek, és bizonyára lenne létjogosultságuk Magyarországon is. Tekintettel a szükséges finanszírozás nagyságrendjére és a hulladékszektor állami kontrolljára ilyen égetők csak állami kezdeményezéssel valósulhatnának meg. Ehhez azonban valószínűleg több kellene, mint hogy minisztériumi tisztségviselők időnként előadják az ötletet.

Sajnos a hulladékos szektornál még sokkal rosszabb helyzetben van a viziközmű ágazat. Itt az elmúlt évtizedek során szisztematikusan elhanyagolták a karbantartásokat és felújításokat, így ma az ivóvíz-ellátási infrastruktúra katasztrofális állapotban van. Ez egyrészt szolgáltatási problémákkal jár (fekete víz jön a csapból, ingadozik a nyomás), elfolyik az ivóvíz jelentős része, illetve sok pénzt kell költeni azonnali hibaelhárításra. Gondoljuk meg, mennyivel többe kerül például egy eltört vezetékszakaszt haváriakörülmények között megjavítani, mint tervezett módon felújítani. Kormányzati előadók a felújítási igények fedezésére egy 2000 milliárdos összeget említettek, a Megyei Jogú Városok Szövetsége 3000 milliárd forintot állapított meg.

EU-s forrásokból csak új fejlesztéseket lehet finanszírozni, régi elemek karbantartását nem. Ráadásul az új elemeket is fenn kellene tartani. A vízszektorban egyszerre van jelen a rezsicsökkentés, a közműadó és az útadó. A tulajdonos önkormányzatok nem tudnak megfelelő amortizációs alapokat képezni, és a nagy nehezen esetleg összegyűjtött felújítási forrásokat sokszor kénytelenek tűzoltásra, például pedagógus-fizetésekre fordítani.

A közszolgáltatások területén dolgozó gyakorlati szakemberek szerint folyamatban van a közszolgáltatási szektor kivéreztetése, és rajta keresztül az önkormányzatok további pénzügyi ellehetetlenítése. Véleményük alátámasztására álljon itt a kormányzat javaslata a viziközművek felújításának finanszírozására. A szükséges 2-3000 milliárd forinttal szemben a kormány a következő évi költségvetésben létrehoz egy alapot 1,5 milliárd (!) forinttal. A többi pénzt biztosítsák az önkormányzatok! És annak megakadályozására, hogy az önkormányzatok a rezsicsökkentés miatt vékonyan csordogáló amortizációt ne költhessék pedagógusbérekre, a kormány hoz egy tiltó jogszabályt. Tehát a költségeknek még az ezrelékét sem kívánja fedezni (pedig a különadók hozzá érkeznek be), de nagyvonalú gesztussal jogszabályi kötelezettséget teremt arra, hogy a súlyosan alulfinanszírozott önkormányzatok kevés pénzükből többet költsenek erre.

Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja

A képen: Lakossági PVC-égetés. Sokan így „szabadulnak meg” hulladékuktól.
Foto: Lenkei Péter

0 hozzászólás a(z) “A közszolgáltatások a rezsicsökkentés áldozatai” bejegyzéshez

  1. Vidéki

    A DailyMail infografikája augusztus
    végén készült. Lehet, hogy készakarva, lehet hogy feledékenységből kimaradt
    belőle, hogy

    Franciaország nemrégiben még a magyar kerítésnél is nagyobb
    magasabb, erősebb kerítést épített Calais-nál a migránsok visszatartása
    érdekében.

    Ilymódon annak az embernek, akinek csak a Daily Mail jut
    tájékoztatás céljából, hamis képe fog kialakulni a valóságról.

    Ugyanilyen hamis képet sugároz a Bild rosszindulatú
    infografikája.

    A Bild
    egy velős infografikát készített
    a magyar kerítésről. A rajzon a szerb oldalon egy menekült nő áll gyermekével a
    karjában, előtte a kettős határzár, annak magyar oldalán pedig “katonák és
    rendőrök könnygázzal”, valamint “BTR-80 páncélozott szállító vízágyúval”.

    Ha valakinek a Bild infografikája alapján alakul ki képe a
    valóságról, annak azt kell hinnie, hogy a menekülők olyanok, mint Szűz Mária és
    Szent József, amikor a kis Jézussal menekültek Heródes gyilkos szándéka elől.

    A Bild infografikájában vakon hívők azt képzelhetik, hogy a
    menekülők jóságos törvénytisztelő emberek, akik nem lennének képesek arra, hogy
    megrohamozzanak egy határzárat, nem törnének be erőszakkal oda, ahova nem
    szabad, nem hajigálnának háztetőkre mászva súlyos betontömböket a rendőrökre.

    ErdélyiK
    bizonyára nem véletlenül teszi közzé nagy méretben kétszer is a Bild
    infografikáját szemmel láthatóan agymosási célzattal.

    Az

    egyoldalú lehengerlő, hányingerig ismételgető érvelést argumentatio ad

    nauseamnak hívják tanult tudósok.

    Újabban

    az eljárást goebbelsi módszernek is nevezik a publicisztikában,

    noha

    természetesen nem egyedül a náci Németországban alkalmazták a történelem során.

    Ahogy

    több propagandista is felismerte, a módszer hatékony,

    mert ha

    valamit kellő ideig (és hatással) ismételgetünk, az emberek egy idő után

    hajlamosak elfogadni igaznak,

    talán

    mert megszokottá válik, mint egy ismerős bútordarab, észrevétlenül része lesz

    az ember gondolkodásának.

    Szélsőséges

    formájában akár agymosásra is alkalmas.

    Válasz

Hozzászólás írása