Az energetikában is az üléspont határozza meg az álláspontot

2018.02.09. 09:53 Levegő Munkacsoport

Gondolatok az ETE Energetikai Tudományos Tanács
2018. január 31-i konferenciájáról

A konferencia „Az EU villamosenergia-ellátás biztonságának és az áramárak alakulásának kérdései” címmel került megrendezésre reprezentatív előadói gárdával és közönséggel. Bár a rendezvényt „tudományos” eseményként hirdették meg, valójában a fosszilis és nukleáris ipar klubdélutánja volt. Az ipar képviselői érzékletes, esetenként drámai módon mutatták be a villamosenergia-piac feszültségeit, mint a közjót veszélyeztető jelenségeket, és okként az időjárásfüggő termelés terjedését és a villamosenergia-piac liberalizációját nevezték meg.

Dr. Grabner Péternek, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnökhelyettesének az előadása volt talán az egyetlen független prezentáció a hagyományos energetikát képviselő megnyilvánulások között. Grabner beszámolt az Európai Bizottság Téli Csomagjának a sorsáról, a jogalkotási folyamat állásáról, fejleményeiről és egyes kérdésekben a magyar álláspontról.

A Téli Csomag ismert villamos piaci problémákra keresi a megoldást:

  • a piac nem alkalmas az időjárásfüggők hatékony integrálására,
  • a hagyományos kapacitások fenntartása, fejlesztése körül bizonytalanságok vannak,
  • a tagállamok a válságkezelési stratégiáik kidolgozásánál nem veszik figyelembe a határaikon túli kapacitások igénybevételének lehetőségét,
  • a kereskedőváltás nehézségei és az állami árszabályozás miatt nincs megfelelő verseny a kiskereskedelmi piacokon, és
  • a piaci mechanizmusok érvényesülését gyakran akadályozza, hogy az információkezelés területén érdekütközések vannak a szereplők között.

Kialakulófélben vannak bizonyos kompromisszumok a tagállamok és az Európai Bizottság egy éve zajló tárgyalásainak az eredményeképpen. Grabner úgy értékelte a helyzetet, hogy bár a tagállamok igyekszenek puhítani a korábban közösen elfogadott klíma- és energiapolitikán, a 2020 és 2030 közötti politika klímavédelmi szempontból ambiciózusabb lesz a korábbinál. Várhatóan jelentős mozgástérhez jutnak a tagállamok a nemzeti szabályozás kialakításában, de egyetlen tagállam se tudja majd mentesíteni magát a szigorúbb kötelezettségek alól.

Katona Zoltán, az Uniper Hungary Kft. (volt EON) ügyvezető igazgatója, aki fosszilis termelő egységek üzemeltetéséért felelős, bemutatta az európai villamos nagykereskedelmi piacon tapasztalható árviszonyokat és mozgásokat. A magyar árak általában a balkáni árakkal mozognak együtt és magasabbak a német-osztrák áraknál. A cseh árak hol a németekkel, hol a közép-európaiakkal mozognak együtt. Németországban sok az időjárásfüggő megújuló termelő, de szerencsétlen időjárási körülmények (ún. Dunkelflaute) között ezek termelése elhanyagolható szintre süllyed. Ekkor a rendszer egyensúlyát nukleáris és fosszilis kapacitásokkal tartják fenn. Ha bizonyos fosszilis termelők csak kis üzemóraszámban tudnak működni, az megkérdőjelezi a pénzügyi működőképességüket. Több szenes erőmű üzemi eredménye negatív, esetenként csak azért nem zárják be őket, mert a bezárás még többe kerülne a tulajdonosoknak (környezetvédelmi intézkedések, végkielégítések stb. miatt). Az atomerőművek elhatározott leállítása tovább fogja rontani a kapacitáshelyzetet. A kapacitáshiányos helyzet bizonyos körülmények egybeesésekor szélsőséges ártüskék kialakulásához vezet a piacon.

Európai szinten a fosszilis és nukleáris kapacitások leépülése figyelhető meg. Kevés az új fejlesztés, mivel a bankok a kialakult bizonytalan piaci helyzetben nem adnak pénzt új egységek létesítésére. Ez már csak azért is kritikus, mert Európa legtöbb országában növekszik mind a kapacitás-, mind az energiaigény.

Kapacitáscsökkenés várható azokban az országokban is, ahonnan Magyarország áramot importál, bár vannak ellentétes folyamatokra utaló jelek is. A pillanatnyi ellátási helyzetet nagyban befolyásolja az exportáló országok időjárása, nevezetesen hogy elegendő csapadék hullik-e a vízerőművek kihasználásához.

A kapacitáshiány problémáját Katona és több megszólaló véleménye szerint a piacidegen módon támogatott megújuló termelők okozzák. Ezek a termelők a „csak energia” piacról kiszorítják a hagyományos termelés jelentős részét, ugyanis kedvező időjárási körülmények között olcsóbban tudnak szolgáltatni, mint a tüzelőanyaggal működő erőművek. A megszólalók véleménye szerint a legnagyobb rossz az ellátási zavar, melynek elkerülésére a fosszilis termelés fenntarthatóságát, új fosszilis termelők létrehozását biztosító kapacitásmechanizmusokat kell működtetni. Arról nem szóltak az előadók, hogy a kapacitásmechanizmus ugyanúgy támogatás, mint amit a megújulók kapnak.

Az európai kapacitáshelyzet az előadók szerint ráadásul valószínűleg még rosszabb, mint gondolnánk, mert az ENTSO-E módszertan szerint készített kapacitásmérlegekben a tagállamok adatszolgáltatásai alapján megalapozatlan teljesítőképességek (pl. a leállított Tiszai Erőmű 900 MW-ja) is szerepelnek.

Nagy Zoltán, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnöke azt mutatta be, hogy a magyarországi nagyfogyasztók milyen terhekkel kell számoljanak a hazai megújuló áramtermelés támogatása miatt. Az eleve magas régiós nagykereskedelmi árszint és a 3-5 Ft/kWh körüli megújuló- és hőtámogatási teher szerinte rontja a magyar ipar versenyképességét.

Kácsor Enikő, a Regionális Energiagazdasági Kutató Központ munkatársa, egy vizsgálatukról számolt be, melyben modellezték, hogy milyen hatása lehet a növekvő mértékű napelem (PV) kapacitásnak a válsághelyzeti villamosenergia-árakra. Arra a következtetésre jutottak, hogy a növekvő PV teljesítmény alapvetően stabilizáló hatású lehet, mivel a napenergia-termelés és a kétpúpú terhelési görbe koraesti csúcsa közel áll egymáshoz. Ha azonban a PV termelés aránya meghalad egy mértéket, kb. 30%-ot, akkor destabilizáló hatás jelentkezhet, feltéve, hogy a csúcsok követésére is alkalmas gázos egységeket be se indítják. A PV+tároló kapacitások viszont jól illeszthetők az igényekhez.

Briglovics Gábor, az Alpiq gázturbinás erőmű vezérigazgatója más előadókhoz hasonlóan a villamos ellátásbiztonságot veszélyeztető helyzetek kialakulásának lehetőségéről beszélt. Szerinte kritikus helyzetben csak a gyors terhelésváltoztatásra alkalmas gázos egységek tudják az egyensúlyt fenntartani, de az ilyen kapacitások fejlesztését lehetetlenné teszi a bizonytalan piaci helyzet. Ha ki is alakulnának a megfelelő piaci viszonyok, új kapacitások létrehozása 5-6 évet venne igénybe.

A felszólalók úgy vélték, hogy a villamosenergia-árak növekedése várható, és említésre került a középtávon 100 euró/MWh-s árszint. Azért itt többen megjegyezték, hogy ezt pillanatnyilag a bankok nem hiszik el. Szinte minden felszólaló kötelességének tartotta megjegyezni, hogy Paks-2 nem csak szükséges a magyar áramellátás szempontjából, de bizonyára kitűnő üzlet is lesz.

Előadott érveik alátámasztásaképpen állapították meg a megszólaló ipari képviselők, hogy az alternatív energiák támogatóinak mesterkedései ellenére Európa meghatározó országaiban növekszik az energiaigény, a fosszilis alapú termelés és a CO2-kibocsátás. Az élet felülírja az erőltetett klímapolitikát. Németország például, miközben a megújuló energiatermelés bajnokának igyekszik eladni magát, hatalmas széntüzelésű erőműparkot tart fenn, és meg akarja építeni az Északi Áramlat 2-t.

Reményi Károly akadémikus hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy ő már 10 éve megmondta, hogy a klímaváltozás egy becsapás. Szénerőműveket kell építeni, elsősorban hazai lignitre, és a megújulók versenyezzenek támogatás nélkül. Minél kevesebbet költ egy ország a megújulókra, annál bölcsebb.

Megjegyzéseim:

  1. Az, hogy a fosszilis és nukleáris ipar képviselői saját érdekeiket igyekszenek érvényesíteni, nem meglepő. Az sem meglepő, hogy eközben a közjó – a zavartalan és olcsó villamosenergia-ellátás – védelmére hivatkoznak. Csakhogy az általuk megnevezett közjó és a valódi közjó – fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás elkerülése – nem ugyanaz.
  2. A konferencia január közepén, egy éppen egy hónapja tartó, rendkívüli tavaszias időszakban került megrendezésre. Ennek ellenére az éghajlatvédelemről legfeljebb mint káros irányzatról esett szó, ami egy tudományos konferencián elfogadhatatlan.
  3. A bemutatott ellátásbiztonsági és ár-volatilitási kérdések valósak. A kérdések megoldására azonban más módszerek is vannak, mint a megújuló termelés visszaszorítása és a fosszilis és nukleáris ipar által javasolt kapacitásmechanizmusok. Éppen a Téli Csomag fogalmazott meg megoldási javaslatokat:
    • A villamos energia időben változó árának megjelenítése a fogyasztói árakban.
    • A piaci folyamatokat megzavaró állami árszabályozás (pl. nagykereskedelmi ársapkák, egyetemes szolgáltatási árak) megszüntetése.
    • A fogyasztók felhatalmazása arra, hogy maguk is termeljenek, alakítsanak közösségeket és alkalmazzák a kínálatfüggő fogyasztást lehetővé tevő korszerű technikákat.
    • A fogyasztói oldali reagálás valós lehetőségeinek kiaknázása.
    • Korszerű technikák, pl. az akkumulátoros villamosenergia-tárolás alkalmazási feltételeinek könnyítése.
    • Regionális (tagállamok közötti) együttműködés válsághelyzetek kezelésére.
    • A kiskereskedelmi piacon a kereskedőváltás megkönnyítése.
    • Egységes módszertannal elvégzett vizsgálatok bármiféle kapacitásmechanizmusok bevezetése előtt.
  4. Több tagállam, köztük Magyarország is elzárkózik az állami árszabályozás feladásától („a rezsicsökkentés vívmányainak megőrzése”) és a regionális együttműködéstől („tagállami hatáskörök elvonása”). Ha viszont marad az árszabályozás, akkor nem lehetnek időben változó fogyasztói árak, így nem lesz hajtóereje a fogyasztói energiagazdálkodásnak.
  5. Elfogadhatatlan a fosszilis és nukleáris iparnak az az alapfeltevése, hogy bármilyen mértékű fogyasztói villamos igényt minden körülmények mellett ki kell elégíteni. Ez ellentétes a fenntartható fejlődés törvényeivel.
  6. Az is elfogadhatatlan, hogy az MTA tagjai (nem csak Reményi Károly, aki a kis fűtőértékű szenek tüzelését kutatta évtizedeken át) megkérdőjelezik az éghajlatváltozás tényét és a védekezés szükségességét. Hogyan lehet elvárni, hogy a magyar emberek a jövőjüket jelentősen befolyásoló klímaügyekben értsék az összefüggéseket, ha akadémikusok a tudományos evidenciákat nem figyelembe véve nyilatkoznak a kérdésről.
  7. Sajnálatos, hogy egy tudományos társaság is beállt a fosszilis és nukleáris ipar lobbistái közé ahelyett, hogy felelős véleményt képviselne, vagy legalább teret biztosítana minden véleménynek anélkül, hogy testületként állást foglalna.
  8. Nagy Zoltánnak teljesen igaza van, hogy a megújuló támogatás rontja a magyar ipar versenyképességét, de ezért nem a megújulókat kell felelőssé tenni, hanem azt, hogy nálunk az iparral fizettetik meg a támogatást.
  9. Sajnálatos, hogy a magyar energiapolitika kizárólag Paks-2-re koncentrál, és az alternatív energiákat az EU által ránk erőltetett rossznak tekinti. Pillanatnyilag az egyetlen kivétel a PV, ahol sok engedélyt kiadtak, de ezek megvalósulása esetén sem lenne jelentős a PV hozzájárulása a megújulós célok teljesítéséhez. Ugyanakkor nem látni, hogy hogyan tudjuk majd a rendszert kiszabályozni, ha egyszerre van jelen benne nagy PV kapacitás és nagy nukleáris kapacitás. El kellene kezdeni egyrészt hálózati tárolók – de nem tározók – beépítését, másrészt fogyasztói oldali intézkedéseknek – például okosmérők felszerelésének – az előkészítését.

Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja

0 hozzászólás a(z) “Az energetikában is az üléspont határozza meg az álláspontot” bejegyzéshez

  1. Hamajd

    Nyugi majd jön a másodfok.

    Válasz
    • Kim Cat

      Elég megvárni míg Rahimkulov (vagy Panrusgáz) úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza az Eon Hungary útját a baráti kezek között, csupáncsak jószándékból. A paksi szerződés ügyét sem sikerült sokáig titkolni.

      Válasz

Hozzászólás írása: Kim Cat

Kattintás ide a válaszadás megszakításához